Régóta keresgélek a neten egy olyan módszer után, amellyel mindig egyenletes minőségű kenyeret lehet sütni. Sok helyütt olvastam már a szárított kovászmagról.
Nagyanyáink régen kovászmagot használtak, elvettek egy kisebb darabot a megkelt kenyértésztából, és azt használták fel a következőhöz. A nedves kovászmag idővel túlérik, bomlik és csökken az erjesztőképessége. Ezért ha csak sokára sütöttek újra kenyeret, akkor megszárították, és úgy tárolták. Így tovább eláll. Ez a módszer nagyon megtetszett. Mivel sehol sem találtam meg a pontos készítésének leírását, ezért a több helyről kigyűjtött irodalom alapján született meg a saját verzióm.
A megkelt kenyértésztából elveszek egy zsemlényi darabot (kb 10dkg)
Ezt kisebb darabokra csipkedem, és az aprítóba rakom 4 ek búzakorpához:
Darabosra:
jól összekeverem, míg tarhonya nagyságú darabokra szét nem esik.
Kicsit még tapadós volt, ezért 2 ek búzakorpát még hozzátettem:
Így hagyom szellős helyen megszáradni, érni.
Majd kávédarálóval porrá őrlöm.
Sütés előtt langyos vízbe áztatom, és úgy használom fel. 80 dkg lisztből készült kenyérhez 5 dl langyos vízbe kb 4-5 ek morzsoltkát teszek. Bő fél óra múlva már felhasználható, de jobb, ha egy fél napot hagyjuk ázni. Ha hűtőbe rakjuk, akkor napokig eláll. Így mindig van kéznél.
Jó sűrű szitán át leszűröm, és csak a levét használom fel.
Másik módszer szerint előbb megerjesztjük az elvett tésztadarabot. Szobahőrmérsékelten pár órát (hogy kellemes savanykás illata legyen), hűtőben akár 2-3 napot is érlelhetjük. Ezután keverjük, daráljuk össze a búzakorpával. És így szárítsuk meg.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
